A község történelme

Ekecs Szlovákiában, a Kisalföld északi részén, a Csallóközben, Nagymegyer város szomszédságában fekszik. Ekecs mai formájában 1976-ban keletkezett Ekecs és Apácaszakállas összevonásával. A két településrész ma már teljesen összeépült.

Apácaszakállas

Területe már a honfoglalás előtt lakott volt. Erről tanúskodnak a régészeti ásatások, melyek a templomhoz közel fekvő helyen avarkori temető jelenlétét bizonyították.

A falu elsö hiteles említésével egy 1221-ből származó oklevélben találkozunk. Nevének késöbbi megjelenési formái: 1243-ban Zolonta, 1267-ben Zalonchazakalus, 1268-ban Villa superioir, gue eciam Zakalus nominatur, 1323-ban Felzakalus, 1773-ban Apácza Szakalos, 1848 - Apáczaszakállas,  1948-ban Opatovský Sokolec - Apácaszakállas.

Nevének eredete, jelentése nagy valószínűség szerint a Zakál, Szakál személynév, amely az első tulajdonosra utal.

Településtörténeti szempontból figyelmet érdemel, hogy az oklevelek több és más-más nevű Szakállas településről adnak hírt. Ezek közül igen értékes adatokat tartalmaz IV. Béla király 1262-ben kelt adományozó oklevele, melyben leányának, Margitnak kérelmére a Vágközi Zalonta Zakalust, a mai Apácaszakállast, mely község az oklevél szerint a Challó és a Vág folyók között fekszik, a nyúlszigeti apácakolostornak adományozza. Egy nem sokkal később kelt oklevél, 1267-ben, Zalánk Zakállas nevű községet említ, mint komáromi várbirtokot, melyben Erzsébet királyné megerősíti a nyúlszigeti apácákat eme birtokukban. Az 1268. évi oklevélben villa superior Zakalus, azaz Felsőszakállas alakban szerepel. A következő években a Bálványszakállas, Egyházszakállas és Apácaszakállas nevek is szerepelnek. 1347-ben már vámos hely, s ez idő tájt Danch fiai tartanak igényt némely részére. 1553-ban Felpéczy Ferenc és Szentpéteri János a birtokosai. A XVII. században a pannonhalmi apátság birtokolja, majd a pozsonyi klarissza apácáké, a rend  feloszlatása után pedig a kincstár birtokába került, majd a VIII. század végén az Esterházyak vették meg.

Az 1787-es adatok szerint a községben 87 ház volt 657 lakossal, az 1828. évi összeírás pedig már 140 házat mutat ki 953 lakossal. Fényes Elek említi, hogy a községben a múlt század elején nagyobb „olajütő” működött.

Lakosai már a 17. században nagyrészt reformátusok voltak. Ám a község földterületének nagy részét katolikusok (szerzetesrendek, majd az Esterházyak) birtokolták. A község református iskoláját több mint 130 gyermek látogatta. A római-katolikus családok gyermekei az ekecsi katolikus iskolába jártak. A lakosok földműveléssel, állattartással foglalkoztak.

A 20. század elején megváltozott a lakosság felekezeti összetétele, mivel az Esterházyak földjeit megvásárló Diószegi Cukorgyár katolikus vallású napszámosokat telepített a faluba.

A világháborúk nem kímélték Apácaszakállas lakosságát sem. Nagyon sokan veszítették életüket a harctereken, illetve a haláltáborokban. Deportálás, kitelepítés, erőszakos szövetkezetesítés követte a megpróbáltatásokat. Az 1960-as évek végén azonban már javult a lakosság életszínvonala. Villany, vezetékes ivóvíz, aszfaltozott útburkolat növelte a komfortérzetet. A helyi földműves szövetkezet munkát biztosított a lakosságnak.

Ekecs

Első okleveles említése 1268-ból származik Ekech pertinet ad castrum alakban, ez idő tájt a komáromi vár tartozéka. Nevének további megjelenési formái: 1349-ben Possesio Eketh, 1422-ben Ekech, 1786-ban Ekecsch, 1927-ben Ekeč, 1948-ban Okoč. Nevének jelentése bizonytalan, a legnagyobb valószínűséggel személynévből keletkezett. (Ekese volt Tas vezér apja, ill. egy besenyő lantos is volt hasonló néven.)

Az 1268- ban kelt oklevél szerint a komáromi vár birtoka volt. 1349-ben az esztergomi érseknek, 1460-ban pedig a nyúlszigeti apácáknak van itt birtokrészük. 1576-ban az ekecsiek az apácákkal némely birtokrészek „hova tartozandósága’’ fölött perlekednek. A későbbiekben a Zichy család birtokába került, de a nemességet kapott lakosok megtagadták az úrbér fizetését, és az erőszakos földesúr zaklatásai miatt a lakosság inkább elhagyta otthonát.

A Zichyek azok távozásával szlovákokat, vagy délszlávokat telepítettek a községbe, akik a XIX. század közepén teljesen elmagyarosodtak. Csupán az idegen neveket viselő családok őrzik nyomaikat (Pl. Lukovics, Krastenics, Dobri, Dohorák- Dórák). A komáromi főispánok próbálkozásainak és zaklatásainak – hogy az ekecsiek növeljék szolgáltatásaikat – Ferdinánd király vetett véget egy 1550-ben kelt oklevelével, és a következő évben eddigi kiváltságaikban újra megerősítette őket. Tudomásunk van arról, hogy a nagyszombati apácák, mint a nyúlszigeti apácák jogutódai, pert indítottak az ekecsiek ellen a Szárcsaölve, Sebes-ér és Folyó nevű vizek birtoklását illetően. Az ítélet szerint az említett Sebes-ér a nagyszombati apácák birtokában maradt.

Az 1828-ban kiadott Nagy Lajos-féle összeírásban 124 házzal és 887 lakossal szerepel. A község határában az 1848-49-es szabadságharc alatt egy kisebb ütközet is lezajlott a honvédek és a császáriak között. Az ekecsiek régi községi pecsétjében ősi foglalkozásuk jelképe, a hal látható. Ősidőktől fogva különböző kiváltságokat és mentességeket élveztek, mint a komáromi vár népei: semminemű más szolgálattal nem tartoztak, mint az aszódi halászó helyen az eszközök elkészítése, valamint az itt fogott vizákból és egyéb halakból a komáromi vár urainak, illetve az egyháznak egy bizonyos részt beszolgáltatni. Ekecs múltjában a halászat játszotta a legfontosabb szerepet. Állítólag messze környéken Ekecsen laktak a legkiválóbb vizacégeverők, akik rekesztékek készítésével foglalkoztak. A község határában a Kis-Dunán valaha öt vizafogó hely is volt. A XIX. század végéig az Öreg- és a Kis-Dunán egyaránt halásztak vizát. A Dunának ez a fejedelmi hala 8-10 méter hosszúra is megnőtt, és több mázsa súlyt is elérhetett. Ízletes húsát sokra becsülték: „királyi” halnak tartották, ezért a középkorban több Duna menti falu népe vizában rótta le adóját. 1891-ben vasútállomása, postahivatala és postatakarékpénztára is volt. Trianonig két felekezeti iskola működött a községben. A református iskolát kb. 60 tanuló, a katolikus iskolát kb. 130 tanuló látogatta egy időben. Egy vagy két osztályteremben, 6 évfolyamban folyt az oktatás. Délelőtt és délután is voltak foglalkozások. Az írás, olvasás, számolás, elsajátítása mellett jelentős szerepet kapott az erkölcsös életre való nevelés, a hittan.

Az első világháború utáni békeszerződések értelmében Ekecs Csehszlovákiához került. Ekkortól kötelezővé vált a szlovák nyelv oktatása az iskolákban. A földreform hatásaként idegen telepesek, kolonisták érkeztek a községbe, s az államtól kapott földeken telepedtek le. Így jött létre például Túzok település a falu határában. Szlovák tanítási nyelvű népiskola kezdte meg itt működését a két háború közötti időszakban. 1938-ban községünket visszacsatolták Magyarországhoz. A második világháború a férfiakat elvitte a faluból. Az iskolák is bezártak, miután a leventéket és a tanítókat is behívták. 1943-ban a zsidó vallásúakat elhurcolták „munkatáborokba“, haláltáborokba. Közülük nagyon kevesen élték túl a megpróbáltatásokat. A front átvonulásakor német katonák szállták meg a települést. Az iskolák épületeiben szálltak meg, majd a visszavonuláskor Kiskanális mindkét hídját felrobbantották. A felettünk zajló légicsaták néhány áldozata –  lezuhant gépek pilótái – a helyi temetőben leltek örök nyugalomra. A németek elvonulása után az oroszok szállták meg a települést. A háború után ismét Csehszlovákia kapta meg községünket. Megkezdődött a magyarok kálváriája. 1946-van több helybeli családot Csehországba deportáltak, s őket ott mint kollektív háborús bűnösöket dolgoztatták. A hontalanság évei alatt a magyar iskolákat bezárták, és szlovák tannyelvű népiskola működött csak a községben. A szlovákul nem tudó kisiskolásokat magyarul nem beszélő tanító próbálta oktatni – nem nagy eredménnyel. A Magyarországra való kitelepítés – ún. lakosságcsere szele is elérte községünket, összeírták a kitelepítendő családokat, kiküldték nekik a felszólító leveleket, de sikerült addig húzni-halasztani a transzportok indulását, hogy végül már kifutottak az időből, s nem került sor az ekecsi és apácaszakállasi emberekre.

Az 1948-as kommunista forradalom enyhülést hozott a nemzetiségi politikában. Megnyílhattak a magyar tanítási nyelvű iskolák. A felekezeti iskolák ugyan többé már nem működhettek, azonban jelentős eredmény volt a magyarlakta falvakban, hogy ismét anyanyelvükön tanulhattak a gyermekek. Az 50-es évek ismét nagy változásokat hoztak. Megalakult az Ekecsi Földműves Szövetkezet, s elkezdték a tagokat toborozni. Az ekecsi kis- és nagygazdák többsége azonban nem adta be önként vagyonát a közösbe. Hamarosan azonban nem volt más megoldás, mindenkinek csatlakoznia kellett a szövetkezethez. A szélsőséges vallásüldözés, vallásellenesség örök nyomot hagyott településünk fejlődésében.

Közös úton

1960-ban nyílt meg a két épületből álló, 18 tantermes alapiskola Ekecs és Apácaszakállas határán – Ekecsi Kilencéves Alapiskola néven. Ez volt az első konkrét lépés a két település egyesítése irányába. Az 1970-es években egyesültek Ekecs, Apácaszakállas, Túzokpuszta és Nagyszegpuszta földműves szövetkezetei. 1976-ban pedig hivatalosan is egyesült a község Ekecs néven.